Post by Andrew Harrison on Mar 13, 2009 10:31:43 GMT -5
BOGARAK
Warrior: A harcosok vannak a legtöbben a fajban. Hihetetlenül gyors és kegyetlen törzse az Aracnidoknak. Mindig csoportosan járnak, és egyszerre támadnak az áldozatukra. Legfõbb fegyverük a két csápjuk, melyeket áldozatuk testébe mélyítenek, de a legveszélyesebb fegyverüknek a csõrük. A csõr képes kettévágni egy kisebb harapással az embert, de a fémet is könnyedén meghajlítja.
Tiger Warior: Ez a Warrior, továbbfejlett változatta,erõsebb páncélall rendelkezik, gyorsabb és veszélyesebb mint a szimpla Warrior, szerencsére kevesen érik meg azt a kort a Warriorok.
Tigger Spit: A tiger egy mutálodott változata, nem erõsebb mint a Tiger, de sokkal agresszivabb és veszélyesebb, mivel képes maró anyagú plazmát lövelni.
Royal Warrior: A legfejletteb Warrior szint. erõs kegyetlen és igen agresszic, ha egy ilyenel találkozol, akkor számíts rá hogy a közelben egy Brain van, mivel ez a faj mindig a Brain közelében él. Lehetne azt mondani, hogy a legföbb testõre. Páncélja erõsebb mint a Tankeré, és sokkal gyorsabb mint egy ember. Ha evvel a fajjal találkozol, akkor a legegyszerübb ha meglapulsz, mivel ha összetalálkozol vele, valószinû hogy te maradsz alul a küzdelemben. szerencsére nagyon kevés tigger éri ell ezt a szintett.
Hooper: A Hooperek egyféle szúnyogfaj, a tudósok már több éve vitatkoznak, hogy a Hooper a szúnyoghoz, esetleg a darázshoz áll-e közelebbi rokonságban. De egy biztos, a Hooper a magasból lecsapva ragadja meg áldozatát és csápjait használva még a levegõben, felfalja. A Hooperek lesbõl támadnak, és a földön ritkán láthatóak.
FireFly: A hooper faj egy másik törzse, képes tûzet lõvelni a szájából, de ezen kivül csak a kinézetében tûnik ell a Hoopertõl.
Rippler: Ez a törsz, gyorsaságáról híres, vollámgyorsan csap le áldozatára. Azonban minden tulajdonságára a Hooperhez áll közelebb.
Baby Tanker és a kifejlett Tanker: A tanker a cserebogár közeli rokona. Erõs páncél védi a testét, melyen a gyalogsági a fegyverek nem nagyon okoznak kárt. A föld mélyén szokott piheni és ott is táplálkozik. A legfõbb fegyverei a termete, hisz a 4 méter magas monstrum-nak nem igen akad párja az Aracnid fajban. A másodlagos fegyvere a feje tetején található egyfajta slag, melyen hihetetlenül magas hõmérsékletû plazmát okád ki.
Baby Plazma és a kifejlett Plzma: A plazma bogár, termetre akkora mind a Tanker, de sokkal szelídebb nála. A nap nagy részét a felszínen tölti. Ha mégis megtámadják a fején található egyfajta egyfajta slag, mellyel maró hatású plazmát lövell ki. Mégis nem ez a tulajdonsága, ami a plazma bogarat olyan csodálatossá teszi. A potroh területén ugyanis egy olyan szaporító szerv van, mellyel tojásait akár az ûrbe is jutathatja. A fiatalabb egyedeknél, még ez a szerv nincs teljesen kifejlõdve. De a felnõtteknél csodás látványt nyújt a kilövellõ plazma.
Brain: Aracnid kolóniák élén álló vezetõ rovar. A legfejlettebb törzs az Aracnid fajban. A hosszú, vaskos féregszerû lény, teljesen sebezhetõ, ezért általában elbújva élnek a föld mélyén. A biztonság miatt a mindig Warriorok õrzik, méghozzá nem kis létszámmal, de ha mégis támadás érné a Braint, azonnal kereket old a járatokon keresztül, míg a Warriorok feltartoztatják a támadókat. A legfurcsább szerve a Brainnek, a kinyújtható szívó tüske, mellyel képes az emberek atyának tartalmát kiszippantani és így még intelligensebbé válni.
Blister: A blister nagyon jó rejtõzködõ törzse az Aracnidoknak. A sziklák mélyedésében megbújva várja áldozatát. A potroh képes egyfajta plazma szikét kilõni, mellyel megsebesíti az áldozatát.
Spider: Semmit sem tudunk errõl a fajról.
ALIENEK
TOJÁS: Az idegen életciklusának egyik állomása, a lárva elõtti állapot - tulajdonképpen egyfajta spóra. Ugyanolyan fontos része a teljes folyamatnak, mint a rá következõ jóval aktívabb fázisok, mivel mint önálló élõ organizmus, a tojásszerû tok védelmezi belsejében a következõ életformát. A tojások az idegenkirálynõben fejlõdnek ki, és a kiszélesedett potrohból kinyúló csövön át jutnak a szabadba, majd maguktól függõleges helyzetben maradnak. Egy idegentojás hozzávetõleg 75 cm magas, bõrszerû, húsos falú, viszonylag áttetszõ külsõvel. Mozdulatlanul állnak szélesebb végükön; keskenyebb, csúcsos, felfelé meredõ tetejükön négy, sebhelyre hasonlító vonal látható a hússzirmok találkozásánál. Felületüket vastag erek hálózzák be, melyek vége, mint megannyi léggyökér, az aljzathoz tapad. Ezek a nyúlványok stabilizálják a tojást és tápanyagot gyûjtenek a környezetükbõl. Így a belsejükben lapuló lárvák szükség esetén meghatározatlan ideig képesek életben maradni különféle környezetekben.
ARCTÁMADÓ: Az idegen életciklusának egyik állomása. Az arctámadó (arcmászó, arcölelõ) tulajdonképpen egy parazita, mely a tojás belsejében hibernálódik. Amikor egy potenciális gazdatest a tojás közvetlen közelébe kerül, azonnal életre kelti a belsõ parazitát, mely kilövi magát a tojásból a kiszemelt élõlény felé. Feltapasztja magát az áldozat nyaka köré font izmos farkával, arra késztetve, hogy levegõ után kapkodjon. Szilárdan átkarolja a fejet nyolc pókszerû ujjával, és szívónyílásaival rögzíti magát. Kómás állapotba juttatja, de életben tartja az alanyt, és az oxigén mennyiségét szabályozva lekényszerít egy csövet a torkán. Az arctámadó oldalain lévõ "légzsákok" levegõt pumpálnak a csõbe, és ugyanezt a csövet használja az idegen embriónak a gazdatest mellüregébe való lejuttatására is. Farkával fojtogatni kezdi áldozatát, amint megkísérlik eltávolítani róla. Miután az embriót beágyazta, az arctámadó - valamivel több mint 24 órával a feltapadás után - leválik a gazdatestrõl és elpusztul, engedve magához térni az illetõt, aki egyáltalán nincs tudatában annak, hogy mi történt - vagy mi fog történni vele.
A teremtmény fizikai ereje méretéhez képest hihetetlenül nagy. Hossza farokkal együtt 60-90 cm. Felismerhetõ halló-, látó- vagy szaglószerve nincs. Védelmi mechanizmus gyanánt a vére rendkívül maró koncentrált sav. A lény poliszacharid fehérjébõl álló külsõ burokkal rendelkezik. Másodlagos, belsõ bõrszövetének sejtjei folyamatosan elhalnak, s ezek helyére polarizált, szerves szilikátot épít be. Dupla bõre van, a sav a két réteg között helyezkedik el és nagy nyomás alatt áramlik. A szilikátréteg páratlanul szilárd molekuláris struktúrát mutat, hihetetlenül kemény szerves anyag. A szilikátos sejtek fémes kötésûek, ezért tud az arctámadó nagy mértékben ellenállni a kedvezõtlen környezeti hatásoknak. Nem tudjuk, hogy mit lélegzik be, vagy vesz-e egyáltalán levegõt. Úgy tûnik, átalakítja a körülötte lévõ atmoszférát, talán számtalan külsõ pórusán át veszi fel a szükséges gázokat. Ha úgy nézzük, mint valami élõ vegyi üzemet, hatékonyság tekintetében mindent felülmúl. Néhány belsõ szerve mintha egyáltalán nem mûködne, míg mások olyasmit mûvelnek, amirõl sejtelmünk sincs. Lehet, hogy a külsõre nyugalmi állapotban lévõ szerveknek védelmi szerepük van. Az alapok és a felépítmény érdekes kombinációja révén különleges eszközök vagy fegyverek nélkül a parazita gyakorlatilag sebezhetetlennek tekinthetõ.
Az arctámadó képes kiválasztani egyfajta savas folyadékot, mely mar és áthatol bármely akadályon (pl. egy ûrsisakon), illetve egy kötõanyagot, mely szükség esetén megakadályozza a gazdatestrõl való korai leválasztást. A toxikus sokk elõidézéséhez feltehetõen idegmérget használ, mely a létfontosságó szerveket nem támadja, és komoly károkozás nélkül felszívódik a szervezetben. A mozgásképtelen gazdát ellátja az életben maradáshoz szükséges anyagokkal.
A kis szörnyeteg ujjai/lábai és farka használatával igen gyorsan szalad és ugrik. A tojásból felcsavart farkát rugóként használva pattan ki. Néha furcsa sivító, sziszegõ hangokat hallat.
Különleges változata a királynõembriót hordozó úgynevezett szuper-arctámadó, mely nagyobb, erõsebb, védettebb és páncélozottabb, mint átlagos társai, lábai között pedig hártya feszül.
MELLKASROBBANTÓ: Miután a gazdatest magához tér és szervezete idõvel stabilizálódik, bekövetkezik az organizmus életciklusának talán legmegdöbbentõbb pillanata. Amikor az implantált embrió szimbióta "terhességi" periódusa befejezõdik, kitör a gazdatestbõl, átszakítva annak mellkasát, különösen fájdalmas és erõszakos halált okozva. Ebben az állapotban a kígyószerû mellkasrobbantónak kis koponyája és sárgásbarna színû bõre van, mérete 30-60 cm. Akárcsak a tojás, ez is könnyen elégethetõ. Születése után a mellkasrobbantó enni kezdi a gazdatest maradványait, vagy menedéket keres, ha fenyegetik. Ahogy fejlõdik, metamorfózisa során levedli bõrét, a külsõ váz keményebb és sötétebb lesz, koponyája megnyúlik.
A lény tulajdonképpen keltetõnek használja az ember vagy más áldozata testét, annak fehérje-, tápanyag- és zsírtartalékaiból építi fel a sajátját. Szó szerint mindenbe beleeszi magát. Vírusként megtámadja a gazdatest élõ sejtjeit - egyetlenegyet sem hagy ki -, és mindegyiket megváltoztatja, hogy elõsegítsék az õ fejlõdését, növekedését. Fantasztikus adaptív evolúciós folyamatot hajt végre, melynek eredményeképpen a gazdatest még akkor is minden szempontból kielégíti az embrió igényeit, amikor önmagáról már nem tud gondoskodni. Az inkubációs periódus 1-10 napig tart.
Lehetséges, hogy a parazita ebben az állapotában egy olyan természetes mezõt tud gerjeszteni, amely felfogja és elnyeli a sugárzást, így tévesztve meg a diagnosztikai mûszereket.
Idegen = Drone, Runner, Praetorian, Predalien: Életciklusának eddig ismert utolsó, és egyben legpusztítóbb fázisa a kifejlett idegen, mely valódi gyilkológép. Ash szavaival élve: "A tökéletes organizmus. Szervezetének tökéletességéhez csak agresszivitása mérhetõ. Csodálom a tisztaságát. Egy túlélõ, aki mentes lelkiismerettõl, bûntudattól, vagy az erkölcs békjóitól."
Legszembetûnõbb és legfélelmetesebb tulajdonsága a határtalan erõszakosság és a mindennel szembeni ellenségesség.
Leírásakor figyelemmel kell lenni arra, hogy az összes kifejlett idegen bizonyos mértékig átveszi a gazdatest külsõ-belsõ tulajdonságainak, emlékeinek, genetikai adottságainak egy részét, így egy-egy példány között is viszonylag jelentõs eltérések adódhatnak; de minden egyede elegáns, magas, karcsú és méltóságteljes.
A növekvõ mellkasrobbantó kígyó módjára levedli bõrét. A vedlés és a testtömeg rohamos gyarapodása némi savas vér kiválasztásával járhat. A biomechanikus test kifejlõdésének teljes folyamata csak néhány óráig tart. A bõr egyre keményebbé és sötétebbé válik, míg fémes szilíciumborítású, feketés, szürkés vagy barnás színû külsõ csontváz lesz belõle. A koponya megnyúlik, éles karmú végtagokat (két-két kezet és lábat) valamint tüskés farkat növeszt. Végsõ magassága elérheti a 2,5 métert, általában két lábon jár. Alacsony PH-jú vére rendkívül maró koncentrált sav: ez a faj minden megjelenési formájára jellemzõ, és lehet a keringési rendszer része, védekezõ mechanizmus, de a kettõ kombinációja is. Két szája van, egyik a másikon belül. A külsõ állkapocs borotvaéles agyarait hátrapöndöríthetõ, vékony ajkak takarják. A belsõ száj egyfajta nyelvszerû fegyverként szolgál. E kemény, merev, rúdszerû nyelv 30 cm-re nyújtható ki, a végén fogsor található, és kicsapódásának ereje könnyedén átlyukaszt egy emberi koponyát. Szájából állandóan sûrû, forró nyál csorog. Hosszú, vastag, csontosan szegmentált farkát egyensúlyozásra, támadásra - szúrásra, ütésre - és úszásra használja, továbbá a végén lévõ pengetarajos fullánkkal izomspecifikus neurotoxint juttathat áldozataiba, hogy lebénítsa azokat. A hátán lévõ négy nyúlvány - taréjszerû gerinccsigolyák - a hátulról jövõ támadások ellen védik a testet, bár egyes elméletek szerint légzõcsápok is lehetnek. Képes a szájából nagy nyomással savat lövellni. A felnõtt egyedek is tudnak vedleni.
A kifejlett idegen gyors, fürge és iszonyatosan nagy erejû ragadozó, így igen nehéz megölni. Mozgása csendes és könnyed, akár fejjel lefelé kapaszkodva is képes száguldani. Ravasz, vad és roppant szívós, az ûr vákuumában és szélsõséges hideg hatására sem pusztul el. Mindenféle légkörhöz és a megváltozott táplálkozási lehetõségekhez is jól alkalmazkodik. Meghatározhatatlan idõtartamig létezhet szinte táplálék nélkül, különféle atmoszférákban vagy annak teljes hiányában. A legzordabb körülmények között is végtelen idõszakot képes átaludni. Kiválóan úszik, ugyanolyan halálos a vízben, mint azon kívül. A külsõ váz ellenáll olyan extrém behatásoknak is, mint az olvadt fém vagy a rakétahajtómû; természetesen nem tesz kárt benne a maró idegenvér sem, továbbá nagy valószínûséggel elnyeli az infravörös és más pásztázó sugarakat. A faj szereti a párát és a meleget, a tûztõl azonban tart. Jobban érzi magát a sötétben: ennek oka lehet az, hogy a fajt eredendõen zavarja a fény, de az is, hogy vadászat során a préda így hátrányban van.
Szembetûnõ látószervvel nem rendelkezik, de ettõl még jól lát. Hosszúkás fejében különleges, emberi ésszel egyenlõre felfoghatatlan érzékszervek rejtõznek, melyekkel érzi a hõmérséklet változásait, a vibrációt, a hangokat, a szagokat, a mozgást. Mindent felfog maga körül, 360 fokos érzékeléssel. Szenzorai sokkal jobbak a legélesebb szemnél és fülnél. Fel tudja mérni a préda szervezetének mûködését, bioelektromos és agyhullámait, vérének összetételét, a test hõmérsékletét, súlyát, izomtömegét, szívósságát, erejét, érzelmeit és érzéseit. A fejében elõl, hátul és két oldalt elhelyezkedõ audioérzékelõk kvadrofonikus hallást, valamint hiperpontos ultrahangos tájékozódást és távolságmeghatározást tesznek lehetõvé.
A földi rovartársadalmakhoz nagyjából hasonló, kaptárszerû bioszociális rendszerben élnek, de azt nem tudni, hogy egyfajta rovarok-e. A kolóniát egyetlen nõivarú egyed, a királynõ irányítja, tõle származnak a tojások. Akárcsak a hangyák és termeszek esetében, a kifejlett idegeneknek is több formája ismeretes. A harcos vagy katona (warrior, soldier) idegenek királynõjüket szolgálják és védelmezik, felkutatják és szállítják a lehetséges gazdatesteket és az élelmet. Elõbbieket az embrió beágyazása után már igyekeznek védeni, fõként, ha királynõlárva növekszik a testben. A dolgozó vagy here (drone) idegenek építik és tartják karban a bolyt, gondját viselik a királynõnek és a tojásoknak. Utóbbiak kisebbek és gyorsjárásúak, albínók is lehetnek. Ugyanakkor egy másik elmélet szerint a kifejlett egyedek multifunkciósak: harcosok, dolgozók, herék, vadászok, befogók és királynõ-gondozók egyben. A csoportban tevékenykedõ példányok között - a királynõ távollétében - a vezetõ szerepet az alfa-idegen tölti be, mely nagyobb termetû és agresszívebb társainál.
A bolyt mindig egy biztonságos, meleg és gazdatestekhez közeli helyen igyekeznek felépíteni. Az óriási fészek járatai egy központi terembe vezetnek, ahol a királynõ él és lerakja tojásait. A gazdatestek - melyek egy nagyméretû kutyánál vagy egy gyermeknél nem lehetnek kisebbek - vagy maguktól kerülnek a tojások közelébe, vagy a dolgozók elfogják és egy "nevelõ" teremben begubózzák õket, végül egy tojást helyeznek el a közelükben. Lakatlan helyre kerülve a királynõ a lehetõ legtöbb tojást lerakja, mielõtt õ és alattvalói elpusztulnak.
A bolytól távol kerülõ magányos idegen is igyekszik magának fészket kialakítani, ahová áldozatait hurcolja. Nagy valószínûséggel egyedül is képes reprodukálni önmagát. Némelyik (vagy mind) hermafrodita, önmegtermékenyítõ, hogy egy elszigetelt egyed is fenntarthassa a fajt. Így - áldozatai testének felhasználásával - a harcos is tud lassan, egyenként tojásokat csinálni, melyek közül elõbb-utóbb az egyik királynõtojás lehet.
Intelligenciájuk mértéke soha nem tisztázódott. Kétségtelenül jóval értelmesebbek, mint az államalkotó rovarok, azt azonban nehéz megítélni, hogy rendelkeznek-e az emberi fogalmak szerinti magasabbrendû értelemmel. Mindenesetre nem egyszerû állatok, vannak bizonyos szellemi képességeik, hiszen leleményesek, gyorsan tanulnak és alkalmazkodóak. Tökéletes ösztöneik mellett valószínûleg kollektív intelligenciával, elemzõkészséggel is rendelkeznek. Közös emlékezetüket, tudásukat genetikusan örökítik át egyik generációról a másikra: ez a folyamat az ösztönök magas evolúciós szintre jutott változata. Gondolatátvitellel, szagokkal és denevérek módjára ultraszonikus hanghullámokkal kommunikálnak egymással, a királynõ is így adja ki utasításait. Sziszegõ és visító hangokat hallatnak.
KIRÁLYNÕ: A királynõ (Regina Horribilis) az idegen boly nõstény vezetõje, aki tojásaival gondoskodik a faj szaporodásáról. Megközelítõleg 60-90 cm-rel magasabb és jóval termetesebb, súlyosabb a harcos idegennél. Koponyája sokkal nagyobb és laposabb, rajta széles, felfelé ívelõ tarajt visel; fogai áttetszõek. Négy karmos mellsõ és két izmos, hosszú hátsó végtagja, valamint három pár hátnyúlványa van. Az idegenkirálynõ, akárcsak a hangyakirálynõ, az egyetlen szaporodásra képes nõstény a bolyban, így ez irányítja cselekedeteit. Õ a fészek életének középpontja, szó szerint a társadalom anyja.
Egy szervezett idegenpopulációban nincs "királynõtojás", amíg a katonák és herék el nem határozzák, hogy létrehoznak egyet. Kiválasztanak egy közönséges tojást, és a benne lévõ arctámadóbábot bizonyos tápanyagokban gazdag, különleges táplálékkal etetik. Az ebben lévõ vegyi anyagok úgy változtatják meg a növekvõ arctámadót, hogy az királynõembriót hordozva kel ki. Elméletileg bármelyik tojásból kelhet ki ilyen szuper-arctámadó; hogy minek alapján választják ki épp azokat, amelyeket azután kezelésbe vesznek, nem lehet tudni. A királynõ ugyanúgy "születik", mint a harcos idegen, de inkubációs periódusa hosszabb - néhány óra helyett néhány nap.
A királynõ - ösztönösen vagy tudatosan - azt a helyet választja ki fészeknek, ahol közel vannak az alkalmas gazdatestek, és ahol a tojásait biztonságban tudja, vagyis ahol nem pusztíthatóak el anélkül, hogy a támadó is el ne pusztulna.
A nõstény puffadt hasa mögött egy tojásoktól duzzadó tömlõ, vagyis a tojócsõ lóg egy pókhálószerû hártyával felfüggesztve, mintha zsigerek végtelen tekercsét aggatták volna föl. A hasi tojástartóban - mely pillérként alá is támasztja a szörnyet - megszámlálhatatlan mennyiségû tojás kavarog a lüktetõ tojócsõ felé, mint valami gonosz, szerves futószalagon. Mivel a királynõ a tömlõ és a sok tojás miatt egymaga nehezen mozog, herék etetik és viselik gondját, és harcosok védelmezik. Ugyancsak herék hordozzák és gondozzák a tojásokat, melyeket a királynõ - ösztöneitõl vezérelve - akár élete árán is megvédelmez.
Veszély esetén a királynõ letépi tojástartóját, így már hatalmas teste ellenére is gyors mozgásra képes. Óriási, fullánkos farkát és a dolgozókénál jóval hosszabb belsõ állkapcsát is használja harc közben.
Valószínûleg feromonok kiválasztásával és érzelemátvitellel közvetíti akaratát, így irányítja alattvalóit. Sokkal intelligensebb, mint a harcosok és a herék. Sziszegõ és visító hangokat ad.
ÚJSZÜLÖTT: Az idegenek új, jóval veszélyesebb fajtája, mely a USM Aurigán állomásozó tudósok genetikai kísérleteinek melléktermékeként jön létre. Az idegenkirálynõ Ripley klónjából idegen és emberi DNS keverékéhez jut, mely létrehoz benne egy másodlagos reprodukciós ciklust, így ad elevenszüléssel életet ennek az új idegen/ember hibridnek. Az újszülött azt hiszi, hogy Ripley az anyja. Valószínûleg intelligensebb, értelmesebb, mint az "eredeti" idegenek.
A lény bõre sápadt, feje hosszúkás, arca hasonlít egy emberi koponyához. A halálfej homlokrésze alatt két jókora, mély szemüreg látszik, melyek mélyén félig emberi, félig hüllõszerû, vizenyõs, barna szemgolyók ragyognak. Kissé szögletes, óriásira tátható állkapcsában csillogó, fehér fogak sorakoznak, nyelve hosszú és kígyószerû. Orra helyén lyuk sötétlik. Csípõje robosztus, karjai és háromízületû lábai viszonylag vékonyak, de roppant erõsek; fürgén és könnyedén mozog velük. Keze ugyanolyan erõs és nagy, mint az idegeneké, öt ujj nõ rajta, körmei hosszúak. Farka és hátnyúlványai nincsenek.
Az étvágya egyszerûen határtalan, ahogy vadsága, könyörtelensége is az. Saját anyját is megöli és felzabálja; immúnis a savas vérrel szemben. Hihetetlen gyorsasággal fejlõdik, már születésekor két méternél jóval magasabb, de egy nap alatt akár kétszer, talán háromszor ekkorára is nõhet. Vére maró, sebei nagyon gyorsan gyógyulnak. Változatos hangokat ad ki, melyek nyöszörgéstõl az üvöltésig terjednek.
ALAKVÁLTÓ: Jelenleg nem tudunk róla semmit és nem is láttunk ilyen alient.
PREDATORS
Sajnos nem tudunk róluk semmit, csak hallottun róluk legendákat ezen az ismeretlen bolygón.
Warrior: A harcosok vannak a legtöbben a fajban. Hihetetlenül gyors és kegyetlen törzse az Aracnidoknak. Mindig csoportosan járnak, és egyszerre támadnak az áldozatukra. Legfõbb fegyverük a két csápjuk, melyeket áldozatuk testébe mélyítenek, de a legveszélyesebb fegyverüknek a csõrük. A csõr képes kettévágni egy kisebb harapással az embert, de a fémet is könnyedén meghajlítja.
Tiger Warior: Ez a Warrior, továbbfejlett változatta,erõsebb páncélall rendelkezik, gyorsabb és veszélyesebb mint a szimpla Warrior, szerencsére kevesen érik meg azt a kort a Warriorok.
Tigger Spit: A tiger egy mutálodott változata, nem erõsebb mint a Tiger, de sokkal agresszivabb és veszélyesebb, mivel képes maró anyagú plazmát lövelni.
Royal Warrior: A legfejletteb Warrior szint. erõs kegyetlen és igen agresszic, ha egy ilyenel találkozol, akkor számíts rá hogy a közelben egy Brain van, mivel ez a faj mindig a Brain közelében él. Lehetne azt mondani, hogy a legföbb testõre. Páncélja erõsebb mint a Tankeré, és sokkal gyorsabb mint egy ember. Ha evvel a fajjal találkozol, akkor a legegyszerübb ha meglapulsz, mivel ha összetalálkozol vele, valószinû hogy te maradsz alul a küzdelemben. szerencsére nagyon kevés tigger éri ell ezt a szintett.
Hooper: A Hooperek egyféle szúnyogfaj, a tudósok már több éve vitatkoznak, hogy a Hooper a szúnyoghoz, esetleg a darázshoz áll-e közelebbi rokonságban. De egy biztos, a Hooper a magasból lecsapva ragadja meg áldozatát és csápjait használva még a levegõben, felfalja. A Hooperek lesbõl támadnak, és a földön ritkán láthatóak.
FireFly: A hooper faj egy másik törzse, képes tûzet lõvelni a szájából, de ezen kivül csak a kinézetében tûnik ell a Hoopertõl.
Rippler: Ez a törsz, gyorsaságáról híres, vollámgyorsan csap le áldozatára. Azonban minden tulajdonságára a Hooperhez áll közelebb.
Baby Tanker és a kifejlett Tanker: A tanker a cserebogár közeli rokona. Erõs páncél védi a testét, melyen a gyalogsági a fegyverek nem nagyon okoznak kárt. A föld mélyén szokott piheni és ott is táplálkozik. A legfõbb fegyverei a termete, hisz a 4 méter magas monstrum-nak nem igen akad párja az Aracnid fajban. A másodlagos fegyvere a feje tetején található egyfajta slag, melyen hihetetlenül magas hõmérsékletû plazmát okád ki.
Baby Plazma és a kifejlett Plzma: A plazma bogár, termetre akkora mind a Tanker, de sokkal szelídebb nála. A nap nagy részét a felszínen tölti. Ha mégis megtámadják a fején található egyfajta egyfajta slag, mellyel maró hatású plazmát lövell ki. Mégis nem ez a tulajdonsága, ami a plazma bogarat olyan csodálatossá teszi. A potroh területén ugyanis egy olyan szaporító szerv van, mellyel tojásait akár az ûrbe is jutathatja. A fiatalabb egyedeknél, még ez a szerv nincs teljesen kifejlõdve. De a felnõtteknél csodás látványt nyújt a kilövellõ plazma.
Brain: Aracnid kolóniák élén álló vezetõ rovar. A legfejlettebb törzs az Aracnid fajban. A hosszú, vaskos féregszerû lény, teljesen sebezhetõ, ezért általában elbújva élnek a föld mélyén. A biztonság miatt a mindig Warriorok õrzik, méghozzá nem kis létszámmal, de ha mégis támadás érné a Braint, azonnal kereket old a járatokon keresztül, míg a Warriorok feltartoztatják a támadókat. A legfurcsább szerve a Brainnek, a kinyújtható szívó tüske, mellyel képes az emberek atyának tartalmát kiszippantani és így még intelligensebbé válni.
Blister: A blister nagyon jó rejtõzködõ törzse az Aracnidoknak. A sziklák mélyedésében megbújva várja áldozatát. A potroh képes egyfajta plazma szikét kilõni, mellyel megsebesíti az áldozatát.
Spider: Semmit sem tudunk errõl a fajról.
ALIENEK
TOJÁS: Az idegen életciklusának egyik állomása, a lárva elõtti állapot - tulajdonképpen egyfajta spóra. Ugyanolyan fontos része a teljes folyamatnak, mint a rá következõ jóval aktívabb fázisok, mivel mint önálló élõ organizmus, a tojásszerû tok védelmezi belsejében a következõ életformát. A tojások az idegenkirálynõben fejlõdnek ki, és a kiszélesedett potrohból kinyúló csövön át jutnak a szabadba, majd maguktól függõleges helyzetben maradnak. Egy idegentojás hozzávetõleg 75 cm magas, bõrszerû, húsos falú, viszonylag áttetszõ külsõvel. Mozdulatlanul állnak szélesebb végükön; keskenyebb, csúcsos, felfelé meredõ tetejükön négy, sebhelyre hasonlító vonal látható a hússzirmok találkozásánál. Felületüket vastag erek hálózzák be, melyek vége, mint megannyi léggyökér, az aljzathoz tapad. Ezek a nyúlványok stabilizálják a tojást és tápanyagot gyûjtenek a környezetükbõl. Így a belsejükben lapuló lárvák szükség esetén meghatározatlan ideig képesek életben maradni különféle környezetekben.
ARCTÁMADÓ: Az idegen életciklusának egyik állomása. Az arctámadó (arcmászó, arcölelõ) tulajdonképpen egy parazita, mely a tojás belsejében hibernálódik. Amikor egy potenciális gazdatest a tojás közvetlen közelébe kerül, azonnal életre kelti a belsõ parazitát, mely kilövi magát a tojásból a kiszemelt élõlény felé. Feltapasztja magát az áldozat nyaka köré font izmos farkával, arra késztetve, hogy levegõ után kapkodjon. Szilárdan átkarolja a fejet nyolc pókszerû ujjával, és szívónyílásaival rögzíti magát. Kómás állapotba juttatja, de életben tartja az alanyt, és az oxigén mennyiségét szabályozva lekényszerít egy csövet a torkán. Az arctámadó oldalain lévõ "légzsákok" levegõt pumpálnak a csõbe, és ugyanezt a csövet használja az idegen embriónak a gazdatest mellüregébe való lejuttatására is. Farkával fojtogatni kezdi áldozatát, amint megkísérlik eltávolítani róla. Miután az embriót beágyazta, az arctámadó - valamivel több mint 24 órával a feltapadás után - leválik a gazdatestrõl és elpusztul, engedve magához térni az illetõt, aki egyáltalán nincs tudatában annak, hogy mi történt - vagy mi fog történni vele.
A teremtmény fizikai ereje méretéhez képest hihetetlenül nagy. Hossza farokkal együtt 60-90 cm. Felismerhetõ halló-, látó- vagy szaglószerve nincs. Védelmi mechanizmus gyanánt a vére rendkívül maró koncentrált sav. A lény poliszacharid fehérjébõl álló külsõ burokkal rendelkezik. Másodlagos, belsõ bõrszövetének sejtjei folyamatosan elhalnak, s ezek helyére polarizált, szerves szilikátot épít be. Dupla bõre van, a sav a két réteg között helyezkedik el és nagy nyomás alatt áramlik. A szilikátréteg páratlanul szilárd molekuláris struktúrát mutat, hihetetlenül kemény szerves anyag. A szilikátos sejtek fémes kötésûek, ezért tud az arctámadó nagy mértékben ellenállni a kedvezõtlen környezeti hatásoknak. Nem tudjuk, hogy mit lélegzik be, vagy vesz-e egyáltalán levegõt. Úgy tûnik, átalakítja a körülötte lévõ atmoszférát, talán számtalan külsõ pórusán át veszi fel a szükséges gázokat. Ha úgy nézzük, mint valami élõ vegyi üzemet, hatékonyság tekintetében mindent felülmúl. Néhány belsõ szerve mintha egyáltalán nem mûködne, míg mások olyasmit mûvelnek, amirõl sejtelmünk sincs. Lehet, hogy a külsõre nyugalmi állapotban lévõ szerveknek védelmi szerepük van. Az alapok és a felépítmény érdekes kombinációja révén különleges eszközök vagy fegyverek nélkül a parazita gyakorlatilag sebezhetetlennek tekinthetõ.
Az arctámadó képes kiválasztani egyfajta savas folyadékot, mely mar és áthatol bármely akadályon (pl. egy ûrsisakon), illetve egy kötõanyagot, mely szükség esetén megakadályozza a gazdatestrõl való korai leválasztást. A toxikus sokk elõidézéséhez feltehetõen idegmérget használ, mely a létfontosságó szerveket nem támadja, és komoly károkozás nélkül felszívódik a szervezetben. A mozgásképtelen gazdát ellátja az életben maradáshoz szükséges anyagokkal.
A kis szörnyeteg ujjai/lábai és farka használatával igen gyorsan szalad és ugrik. A tojásból felcsavart farkát rugóként használva pattan ki. Néha furcsa sivító, sziszegõ hangokat hallat.
Különleges változata a királynõembriót hordozó úgynevezett szuper-arctámadó, mely nagyobb, erõsebb, védettebb és páncélozottabb, mint átlagos társai, lábai között pedig hártya feszül.
MELLKASROBBANTÓ: Miután a gazdatest magához tér és szervezete idõvel stabilizálódik, bekövetkezik az organizmus életciklusának talán legmegdöbbentõbb pillanata. Amikor az implantált embrió szimbióta "terhességi" periódusa befejezõdik, kitör a gazdatestbõl, átszakítva annak mellkasát, különösen fájdalmas és erõszakos halált okozva. Ebben az állapotban a kígyószerû mellkasrobbantónak kis koponyája és sárgásbarna színû bõre van, mérete 30-60 cm. Akárcsak a tojás, ez is könnyen elégethetõ. Születése után a mellkasrobbantó enni kezdi a gazdatest maradványait, vagy menedéket keres, ha fenyegetik. Ahogy fejlõdik, metamorfózisa során levedli bõrét, a külsõ váz keményebb és sötétebb lesz, koponyája megnyúlik.
A lény tulajdonképpen keltetõnek használja az ember vagy más áldozata testét, annak fehérje-, tápanyag- és zsírtartalékaiból építi fel a sajátját. Szó szerint mindenbe beleeszi magát. Vírusként megtámadja a gazdatest élõ sejtjeit - egyetlenegyet sem hagy ki -, és mindegyiket megváltoztatja, hogy elõsegítsék az õ fejlõdését, növekedését. Fantasztikus adaptív evolúciós folyamatot hajt végre, melynek eredményeképpen a gazdatest még akkor is minden szempontból kielégíti az embrió igényeit, amikor önmagáról már nem tud gondoskodni. Az inkubációs periódus 1-10 napig tart.
Lehetséges, hogy a parazita ebben az állapotában egy olyan természetes mezõt tud gerjeszteni, amely felfogja és elnyeli a sugárzást, így tévesztve meg a diagnosztikai mûszereket.
Idegen = Drone, Runner, Praetorian, Predalien: Életciklusának eddig ismert utolsó, és egyben legpusztítóbb fázisa a kifejlett idegen, mely valódi gyilkológép. Ash szavaival élve: "A tökéletes organizmus. Szervezetének tökéletességéhez csak agresszivitása mérhetõ. Csodálom a tisztaságát. Egy túlélõ, aki mentes lelkiismerettõl, bûntudattól, vagy az erkölcs békjóitól."
Legszembetûnõbb és legfélelmetesebb tulajdonsága a határtalan erõszakosság és a mindennel szembeni ellenségesség.
Leírásakor figyelemmel kell lenni arra, hogy az összes kifejlett idegen bizonyos mértékig átveszi a gazdatest külsõ-belsõ tulajdonságainak, emlékeinek, genetikai adottságainak egy részét, így egy-egy példány között is viszonylag jelentõs eltérések adódhatnak; de minden egyede elegáns, magas, karcsú és méltóságteljes.
A növekvõ mellkasrobbantó kígyó módjára levedli bõrét. A vedlés és a testtömeg rohamos gyarapodása némi savas vér kiválasztásával járhat. A biomechanikus test kifejlõdésének teljes folyamata csak néhány óráig tart. A bõr egyre keményebbé és sötétebbé válik, míg fémes szilíciumborítású, feketés, szürkés vagy barnás színû külsõ csontváz lesz belõle. A koponya megnyúlik, éles karmú végtagokat (két-két kezet és lábat) valamint tüskés farkat növeszt. Végsõ magassága elérheti a 2,5 métert, általában két lábon jár. Alacsony PH-jú vére rendkívül maró koncentrált sav: ez a faj minden megjelenési formájára jellemzõ, és lehet a keringési rendszer része, védekezõ mechanizmus, de a kettõ kombinációja is. Két szája van, egyik a másikon belül. A külsõ állkapocs borotvaéles agyarait hátrapöndöríthetõ, vékony ajkak takarják. A belsõ száj egyfajta nyelvszerû fegyverként szolgál. E kemény, merev, rúdszerû nyelv 30 cm-re nyújtható ki, a végén fogsor található, és kicsapódásának ereje könnyedén átlyukaszt egy emberi koponyát. Szájából állandóan sûrû, forró nyál csorog. Hosszú, vastag, csontosan szegmentált farkát egyensúlyozásra, támadásra - szúrásra, ütésre - és úszásra használja, továbbá a végén lévõ pengetarajos fullánkkal izomspecifikus neurotoxint juttathat áldozataiba, hogy lebénítsa azokat. A hátán lévõ négy nyúlvány - taréjszerû gerinccsigolyák - a hátulról jövõ támadások ellen védik a testet, bár egyes elméletek szerint légzõcsápok is lehetnek. Képes a szájából nagy nyomással savat lövellni. A felnõtt egyedek is tudnak vedleni.
A kifejlett idegen gyors, fürge és iszonyatosan nagy erejû ragadozó, így igen nehéz megölni. Mozgása csendes és könnyed, akár fejjel lefelé kapaszkodva is képes száguldani. Ravasz, vad és roppant szívós, az ûr vákuumában és szélsõséges hideg hatására sem pusztul el. Mindenféle légkörhöz és a megváltozott táplálkozási lehetõségekhez is jól alkalmazkodik. Meghatározhatatlan idõtartamig létezhet szinte táplálék nélkül, különféle atmoszférákban vagy annak teljes hiányában. A legzordabb körülmények között is végtelen idõszakot képes átaludni. Kiválóan úszik, ugyanolyan halálos a vízben, mint azon kívül. A külsõ váz ellenáll olyan extrém behatásoknak is, mint az olvadt fém vagy a rakétahajtómû; természetesen nem tesz kárt benne a maró idegenvér sem, továbbá nagy valószínûséggel elnyeli az infravörös és más pásztázó sugarakat. A faj szereti a párát és a meleget, a tûztõl azonban tart. Jobban érzi magát a sötétben: ennek oka lehet az, hogy a fajt eredendõen zavarja a fény, de az is, hogy vadászat során a préda így hátrányban van.
Szembetûnõ látószervvel nem rendelkezik, de ettõl még jól lát. Hosszúkás fejében különleges, emberi ésszel egyenlõre felfoghatatlan érzékszervek rejtõznek, melyekkel érzi a hõmérséklet változásait, a vibrációt, a hangokat, a szagokat, a mozgást. Mindent felfog maga körül, 360 fokos érzékeléssel. Szenzorai sokkal jobbak a legélesebb szemnél és fülnél. Fel tudja mérni a préda szervezetének mûködését, bioelektromos és agyhullámait, vérének összetételét, a test hõmérsékletét, súlyát, izomtömegét, szívósságát, erejét, érzelmeit és érzéseit. A fejében elõl, hátul és két oldalt elhelyezkedõ audioérzékelõk kvadrofonikus hallást, valamint hiperpontos ultrahangos tájékozódást és távolságmeghatározást tesznek lehetõvé.
A földi rovartársadalmakhoz nagyjából hasonló, kaptárszerû bioszociális rendszerben élnek, de azt nem tudni, hogy egyfajta rovarok-e. A kolóniát egyetlen nõivarú egyed, a királynõ irányítja, tõle származnak a tojások. Akárcsak a hangyák és termeszek esetében, a kifejlett idegeneknek is több formája ismeretes. A harcos vagy katona (warrior, soldier) idegenek királynõjüket szolgálják és védelmezik, felkutatják és szállítják a lehetséges gazdatesteket és az élelmet. Elõbbieket az embrió beágyazása után már igyekeznek védeni, fõként, ha királynõlárva növekszik a testben. A dolgozó vagy here (drone) idegenek építik és tartják karban a bolyt, gondját viselik a királynõnek és a tojásoknak. Utóbbiak kisebbek és gyorsjárásúak, albínók is lehetnek. Ugyanakkor egy másik elmélet szerint a kifejlett egyedek multifunkciósak: harcosok, dolgozók, herék, vadászok, befogók és királynõ-gondozók egyben. A csoportban tevékenykedõ példányok között - a királynõ távollétében - a vezetõ szerepet az alfa-idegen tölti be, mely nagyobb termetû és agresszívebb társainál.
A bolyt mindig egy biztonságos, meleg és gazdatestekhez közeli helyen igyekeznek felépíteni. Az óriási fészek járatai egy központi terembe vezetnek, ahol a királynõ él és lerakja tojásait. A gazdatestek - melyek egy nagyméretû kutyánál vagy egy gyermeknél nem lehetnek kisebbek - vagy maguktól kerülnek a tojások közelébe, vagy a dolgozók elfogják és egy "nevelõ" teremben begubózzák õket, végül egy tojást helyeznek el a közelükben. Lakatlan helyre kerülve a királynõ a lehetõ legtöbb tojást lerakja, mielõtt õ és alattvalói elpusztulnak.
A bolytól távol kerülõ magányos idegen is igyekszik magának fészket kialakítani, ahová áldozatait hurcolja. Nagy valószínûséggel egyedül is képes reprodukálni önmagát. Némelyik (vagy mind) hermafrodita, önmegtermékenyítõ, hogy egy elszigetelt egyed is fenntarthassa a fajt. Így - áldozatai testének felhasználásával - a harcos is tud lassan, egyenként tojásokat csinálni, melyek közül elõbb-utóbb az egyik királynõtojás lehet.
Intelligenciájuk mértéke soha nem tisztázódott. Kétségtelenül jóval értelmesebbek, mint az államalkotó rovarok, azt azonban nehéz megítélni, hogy rendelkeznek-e az emberi fogalmak szerinti magasabbrendû értelemmel. Mindenesetre nem egyszerû állatok, vannak bizonyos szellemi képességeik, hiszen leleményesek, gyorsan tanulnak és alkalmazkodóak. Tökéletes ösztöneik mellett valószínûleg kollektív intelligenciával, elemzõkészséggel is rendelkeznek. Közös emlékezetüket, tudásukat genetikusan örökítik át egyik generációról a másikra: ez a folyamat az ösztönök magas evolúciós szintre jutott változata. Gondolatátvitellel, szagokkal és denevérek módjára ultraszonikus hanghullámokkal kommunikálnak egymással, a királynõ is így adja ki utasításait. Sziszegõ és visító hangokat hallatnak.
KIRÁLYNÕ: A királynõ (Regina Horribilis) az idegen boly nõstény vezetõje, aki tojásaival gondoskodik a faj szaporodásáról. Megközelítõleg 60-90 cm-rel magasabb és jóval termetesebb, súlyosabb a harcos idegennél. Koponyája sokkal nagyobb és laposabb, rajta széles, felfelé ívelõ tarajt visel; fogai áttetszõek. Négy karmos mellsõ és két izmos, hosszú hátsó végtagja, valamint három pár hátnyúlványa van. Az idegenkirálynõ, akárcsak a hangyakirálynõ, az egyetlen szaporodásra képes nõstény a bolyban, így ez irányítja cselekedeteit. Õ a fészek életének középpontja, szó szerint a társadalom anyja.
Egy szervezett idegenpopulációban nincs "királynõtojás", amíg a katonák és herék el nem határozzák, hogy létrehoznak egyet. Kiválasztanak egy közönséges tojást, és a benne lévõ arctámadóbábot bizonyos tápanyagokban gazdag, különleges táplálékkal etetik. Az ebben lévõ vegyi anyagok úgy változtatják meg a növekvõ arctámadót, hogy az királynõembriót hordozva kel ki. Elméletileg bármelyik tojásból kelhet ki ilyen szuper-arctámadó; hogy minek alapján választják ki épp azokat, amelyeket azután kezelésbe vesznek, nem lehet tudni. A királynõ ugyanúgy "születik", mint a harcos idegen, de inkubációs periódusa hosszabb - néhány óra helyett néhány nap.
A királynõ - ösztönösen vagy tudatosan - azt a helyet választja ki fészeknek, ahol közel vannak az alkalmas gazdatestek, és ahol a tojásait biztonságban tudja, vagyis ahol nem pusztíthatóak el anélkül, hogy a támadó is el ne pusztulna.
A nõstény puffadt hasa mögött egy tojásoktól duzzadó tömlõ, vagyis a tojócsõ lóg egy pókhálószerû hártyával felfüggesztve, mintha zsigerek végtelen tekercsét aggatták volna föl. A hasi tojástartóban - mely pillérként alá is támasztja a szörnyet - megszámlálhatatlan mennyiségû tojás kavarog a lüktetõ tojócsõ felé, mint valami gonosz, szerves futószalagon. Mivel a királynõ a tömlõ és a sok tojás miatt egymaga nehezen mozog, herék etetik és viselik gondját, és harcosok védelmezik. Ugyancsak herék hordozzák és gondozzák a tojásokat, melyeket a királynõ - ösztöneitõl vezérelve - akár élete árán is megvédelmez.
Veszély esetén a királynõ letépi tojástartóját, így már hatalmas teste ellenére is gyors mozgásra képes. Óriási, fullánkos farkát és a dolgozókénál jóval hosszabb belsõ állkapcsát is használja harc közben.
Valószínûleg feromonok kiválasztásával és érzelemátvitellel közvetíti akaratát, így irányítja alattvalóit. Sokkal intelligensebb, mint a harcosok és a herék. Sziszegõ és visító hangokat ad.
ÚJSZÜLÖTT: Az idegenek új, jóval veszélyesebb fajtája, mely a USM Aurigán állomásozó tudósok genetikai kísérleteinek melléktermékeként jön létre. Az idegenkirálynõ Ripley klónjából idegen és emberi DNS keverékéhez jut, mely létrehoz benne egy másodlagos reprodukciós ciklust, így ad elevenszüléssel életet ennek az új idegen/ember hibridnek. Az újszülött azt hiszi, hogy Ripley az anyja. Valószínûleg intelligensebb, értelmesebb, mint az "eredeti" idegenek.
A lény bõre sápadt, feje hosszúkás, arca hasonlít egy emberi koponyához. A halálfej homlokrésze alatt két jókora, mély szemüreg látszik, melyek mélyén félig emberi, félig hüllõszerû, vizenyõs, barna szemgolyók ragyognak. Kissé szögletes, óriásira tátható állkapcsában csillogó, fehér fogak sorakoznak, nyelve hosszú és kígyószerû. Orra helyén lyuk sötétlik. Csípõje robosztus, karjai és háromízületû lábai viszonylag vékonyak, de roppant erõsek; fürgén és könnyedén mozog velük. Keze ugyanolyan erõs és nagy, mint az idegeneké, öt ujj nõ rajta, körmei hosszúak. Farka és hátnyúlványai nincsenek.
Az étvágya egyszerûen határtalan, ahogy vadsága, könyörtelensége is az. Saját anyját is megöli és felzabálja; immúnis a savas vérrel szemben. Hihetetlen gyorsasággal fejlõdik, már születésekor két méternél jóval magasabb, de egy nap alatt akár kétszer, talán háromszor ekkorára is nõhet. Vére maró, sebei nagyon gyorsan gyógyulnak. Változatos hangokat ad ki, melyek nyöszörgéstõl az üvöltésig terjednek.
ALAKVÁLTÓ: Jelenleg nem tudunk róla semmit és nem is láttunk ilyen alient.
PREDATORS
Sajnos nem tudunk róluk semmit, csak hallottun róluk legendákat ezen az ismeretlen bolygón.
